A szegedi modell – Botka „Hiteles” László, a baloldal(?) önjelölt profétája

Szegedi civil szervezetként tartózkodunk az országos politikát érintő kérdésekben állást foglalni, ám Botka László szegedi polgármester önnön miniszterelnöki jelölése okán muszáj árnyalni a róla országosan kialakított képet, mely alapján a média sikeres baloldali politikusként, egyfajta új megváltóként mutatja be. A valóság innen, Szegedről nézve egészen mást mutat.

 A nagy demokrata

 Botka László 21 évesen került a nagypolitikába, mint az akkori parlament legfiatalabb képviselője. Az MSZP városi szervezetében 1998-ban, a megyei szervezetében 2000-ben szerezte meg a hatalmat a Zuschlag-ügyről elhíresült Baloldali Ifjúsági Társuláson keresztül, Újhelyi Istvánnal vállvetve (igaz, a hírek szerint először mindketten a Fidelitas ajtaján kopogtattak), régi, tisztességes baloldali gondolkodású embereket eltakarítva útjukból.

Innen csak egy ugrás volt a polgármesteri pozíció, amely az akkori viszonyok között könnyedén az ölébe hullott. Jókor volt jó helyen…

Ezt megelőzően semmiféle élettapasztalata, egyetlen munkahelye nem volt, nem csoda hát, hogy a valós életről, az emberek problémáiról fogalma sincs.

Botka László –harcostársával, Újhelyi Istvánnal együtt -hosszú évek óta az MSZP legszűkebb vezetőségének tagja, az elnöki poszt „örökös” várományosa, titkos favorit. Az évek során – miközben Szegeden kiszorította a vele nem szimpatizáló, vagy csupán más véleményen lévő párttársait és ezzel jelentősen csökkentette a szegedi alapszervezet taglétszámát – mindig kínosan ügyelt arra, hogy az MSZP válságos időszakaiban háttérben maradjon, azokban még a rá eső közös felelősséget sem vállalva fel. (Így aztán, miután saját megítélése szerint a 2010-es bukás felelősségét nem viseli, nyilván – saját döntése alapján - rákerülhet az MSZP 2018-as listájára.) A csatamezőre másokat szeret küldeni. Látványosan hagyta cserben a kínossá vált Gyurcsányt, amikor kiretusáltatta őt közös fotójukról, de bizonnyal ugyanígy hagyná cserben pártját is, ha érdekei úgy kívánnák.

A szegediek még jól emlékeznek arra, milyen nemtelen eszközökkel vadászta le korábbi szövetségeseit (MSZDP, Centrum), vagy hogyan ebrudalta ki a Pénzügyi Bizottságból az LMP-s Tanács Esztert édesapja cikke miatt, és legutóbb hogyan verte szét a helyi DK frakciót. Mindezt persze a demokrácia jegyében…

De beszámolhatnának mindazok is, akiket kirúgatott állásukból, egzisztenciálisan lehetetlenné tett Szegeden, pusztán önálló véleményük okán, függetlenül szakmai teljesítményüktől. A városban ma alig van munkahely, a fő foglalkoztató az önkormányzat és az egyetem, ezeken a helyeken pedig a félelem az úr.

Érdemes lenne megnézni a szegedi közgyűlés közvetítéseit, ahol alpári stílusban aláz meg minden más véleményen lévőt, továbbá fel lehet tenni azt a kérdést is, hogy a szegedi MSZP frakció tagjai közül hányan mernek egyáltalán önállóan megszólalni. (Ki emlékszik például Szondi Ildikó, Szénási Róbert, vagy Kormos Tibor egyetlen felszólalására is az utóbbi évekből?)

Bizonnyal a demokrácia nagyobb dicsőségére kíván 2018-ra együtt döntési (értsd: vétó-) jogot a 106 egyéni induló és az országos lista felállításánál, hiszen ki más tudna jobban dönteni mondjuk a nyírbátori jelölt személyéről, mint Botka?

 A szegedi modell

 „Nem az országos politikát akarom Szegedre bevonni, hanem a szegedi mintát szeretném az országnak ajánlani.” (Botka László)

 Nézzük, mit mutat a valóság, mi rejlik a sikerpropaganda mögött:

 Mintegy 6 milliárd Ft összegű hitellel vette át az önkormányzat vezetését Botka László 2002-ben – igaz ugyan, hogy ennek jelentős része fejlesztési hitelekhez nyújtott, le nem hívott kötelezettségvállalás volt. 10 év eredménye közel 30 milliárd hitel lett (40 milliárd kamatokkal együtt, évi mintegy 1,5 milliárdos adósságszolgálattal), melyből csupán a kormányzati adósságkonszolidáció miatt nem lett csőd. Azért ne örüljünk, maradt még bőven hitel, ha máshol nem, az önkormányzat cégeinél.

 2013. február 22. Botka László: „Szeged lakossága 5000 fővel nőtt az elmúlt évek során.”

KSH adatok szerint Szeged lakossága 2010-ben 169713, 2011-ben 170285, 2012-ben 170052, 2013-ban 161837, 2016-ban 162621 fő volt. Kicsit finomít a helyzeten, ha figyelembe vesszük, hogy a mintegy 25000 egyetemi hallgató közül azok, akik Szegeden lakcímmel rendelkeztek, de távozásuk után nem jelentkeztek ki, további öt évig szegedi lakosnak számítanak a bevett statisztikai gyakorlat szerint.

A lakosságszám csökkenéséhez minden bizonnyal jelentősen hozzájárult az a tény, hogy a városvezetés hosszú évek óta képtelen volt termelő beruházások ide hozatalára (elég csak a Mercedesre, a Richterre, a Siemensre gondolni), sőt a két legnagyobb adózó cég, a Kész és a Szilánk is elmenekült Szegedről.

 2002. óta szinte nem volt egyetlen beruházás sem, amely zökkenőmentesen, határidőre elkészült volna. Csupán emlékeztetőül:

A közlekedési nagyprojekt botrányai, azóta is tartó javítgatásokkal, mutyiszerű trolibeszerzésekkel.

A Mars tér átépítése, a kereskedők tönkretétele, az emlékezetes adventi, éjszakai dózerolással, mely ügyben jelenleg is nyomoz a Nemzeti Nyomozó Iroda 600 milliós csalás gyanújával..

A SZUE közkedvelt fürdőjének 200 milliós felújítása, majd élményfürdővé alakítása és átjátszása magánkézbe, milliárdos városi vagyonvesztéssel, kifizetetlen alvállalkozókkal.

A belvárosi rehabilitáció során egy hétig kitartó, majd újra burkolt Gutenberg utca, a hiányos vízelvezetésű Dugonics tér, vagy az önmaga torzójaként sosem működő gigakörforgalom.

Az Árkád felépítése, melynek során Szeged egyik patinás gyárépületét áldozzák fel a plázaláz oltárán, a belváros közvetlen közelében, jó előre kialakítva a kedves befektető számára a megközelítést biztosító - egyébként elfuserált – sétálóutcát, feláldozva ezzel a belváros hagyományokkal rendelkező bevásárló utcáját, a Kárász utcát. Persze a lakosság, a szakma és a civil szervezetek tiltakozása ellenére.

Repülőtér építése olyan leszálló pályával, amit szinte csak a repülőgép modellek tudnak használni, viszont lehetőség kínálkozik 10 millióért ürgéket költöztetni a területről.

A városi közlekedés tönkretétele. Az árvíz után újjáépített Szeged az egyik legkorszerűbb, sugaras-körutas úthálózattal rendelkezett. Ma ott tartunk, hogy szinte valamennyi nagy forgalmú utunk áteresztő képességét a lehető legkisebbre csökkentették a „városfejlesztők” – élükön Nagy Sándor (SZDSZ, Együtt, Összefogás Szegedért?) alpolgármesterrel - útvesztőként megrajzolt sávokkal, gömbsüvegsorokkal, beton akadályokkal és lámpaerdőkkel. Kerékpárutaknak nevezett útfestményeket adtak át százmilliókért, melyek hol a járdán, hol a parkolókon keresztül vezetnek. Sikerült teljes közlekedési  káoszt kialakítani a város egész területén. Ennek ékes példája az Aradi vértanúk tere és környéke, vagy reggelente a Belvárosi híd, esetleg az egész nap bedugult Tisza Lajos körút.

A sor távolról sem teljes, ám található még néhány „eredmény” a Botka-érából, ami a lakosság számára hátrányos következményekkel járt.

 Víz-szolgáltatás „kiszolgáltatása”.

2006. december 15-én Botka László az álszocialista többségű önkormányzati közgyűlés döntése után aláírta a szegedi víz-szolgáltatást végző cég francia társbefektetőjével azt a megállapodást, amely kilenc évvel, 2024. december 31-ig (!) meghosszabbította a fennálló közmű-működtetési szerződést. Miért volt szükség a lejárat előtt kilenc évvel (!) a francia befektető helyzetét bebiztosítani? Az országgyűlés négy nappal később szavazta meg azt a törvénymódosítást, melynek értelmében attól kezdve már csak százszázalékos önkormányzati tulajdonú gazdálkodó szerv végezheti a városi vízi közművek üzemeltetését. A francia befektetővel kötött szerződés határidejének kitolásával Botka külföldiek kezére játszotta át a közvagyon működtetését. Az eljárást szemlélve újabb kérdés vetődik fel: négy nappal a tiltó törvény elfogadása előtt kinek állt érdekében egy külföldi befektető bebetonozása a monopol közszolgáltatási pozícióba? A hosszabbítással egyben szentesítették az önkormányzat ármegállapító önrendelkezési jogáról történő lemondását a külföldi üzleti befektető javára. A szerződéshosszabbítás aláírásának évétől 2010. elejéig a szegedi lakosok által fizetendő szolgáltatási díj 42%-kal emelkedett. És emelkedik azóta is. Természetesen a szerződéshosszabbításnak volt ellenértéke is. A részben francia tulajdonú üzemeltetőnek 745 millió forintot kellett 9 évre fizetnie, amit az elkövetkező két év rá eső hasznából könnyen meg is tett. Nem nehéz kiszámítani, hogy az „ingyen” 7 év mekkora tiszta profitot hozott a franciáknak. Mindezt megfejelték azzal, hogy az 51%-ban önkormányzati tulajdonú cég 2009-ig 582 millió forintot fizetett ki a francia tulajdonos érdekkörébe tartozó cégeknek. Hogy nem a szegedi embereket képviselte ebben a gyanús ügyben a városvezetés az bizonyos!

Tömegközlekedési, parkolási díjak

Bár az utóbbi években 30 milliárdot fordítottak városunk közösségi közlekedésére, a tömegközlekedési nagyprojekt nemhogy megoldást hozott volna, inkább további problémákat szült, hiszen az üzemeltetési költségek jelentősen megemelkedtek.

A városvezetés – szokásához híven – egyedüli megoldásként a lakosság terheinek növelésével gondolja kezelni a helyzetet.

Ennek jegyében emelkednek évről évre a menetjegy árak, vagy, ha ez már nem lehetséges, menetrend racionalizálás címszó alatt szüntetnek meg járatokat, ahogyan azt legutóbb is tették a szegediek tiltakozása ellenére.

A szegedi vonaljegy és bérlet árak messze a legdrágábbak országos szinten, a hálózat hosszát figyelembe véve még a budapesti árakat is hajazzák.

Mindezek mellett az utasszám hosszú évek óta folyamatosan csökken, a kihasználtság 16 %-os.

Bár Nagy Sándor alpolgármester szerint a parkolózónák tavalyi összevonása nem jelent terhet a lakosság számára (nem lesz áremelés!), azért a parkolási bevétel mintegy 300 millióval emelkedett Szegeden. Vajon ki fizethette ezt, ha nem a szegediek?

 „Szociális” bérlakás program

Botka László miniszterelnök-jelölti programjának fontos elemeként a szegedi szociális bérlakás programot állítja példaként. Ez már csak azért is érdekes, mert szegedi regnálása alatt a bérleti díjak többszörösére emelkedtek. Ami pedig erős szociális érzékenységét illeti: Szegeden úgy megy ez, hogy a rászoruló, szociálisan hátrányos helyzetű pályázók 3000,- Ft pályázati díjat kötelesek fizetni lakásonként, mely díjat akkor sem kapnak vissza, ha nem nyert pályázatuk. Több száz pályázatról beszélünk, milliós bevétel a kispénzűektől. Egyáltalán miféle szociális érzékenysége lehet annak, aki pályázathoz és licithez köti a rászorulók támogatását?

 Óvoda bezárások

Az országos botrányt kiváltó „elrulettezett” óvoda esete után tavaly újabb 5 óvodát záratott be a polgármester a szülők tiltakozása ellenére, létszámhiányra hivatkozva. A dolog érdekessége, hogy az óvodapedagógiai elvekkel szembe menve idén engedélyezték a 25 fős maximális csoportlétszám 20 százalékkal történő átlépését 45 óvodából 30-ban…

 Helyi adó

„Szeged városában nincs és nem is lesz lakosságot sújtó helyi adó” – ezek Botka László szavai. Túl azon, hogy országosan is az egyik legdrágább tömegközlekedéssel és parkolási díjjal megáldott város Szeged, miként gondolja Botka, hogy a 3,1 milliárdos építményadót befizetők nem a szegedi lakosság részét képezik?

Külön érdekesség, hogy a magánkézben lévő Aquapolis mentes a helyi építményadó hatálya alól, vajon miért? (Miután sikerült magánkézbe átjátszani a Napfényfürdőt, a szegedi önkormányzat saját cégének, a Szegedi Sport és Fürdők Kft-nek az élére a konkurens Napfényfürdő addigi vezetőjét, Szabó Mihályt nevezte ki.)

 Lenne még mit írni, az elhíresült parkolóbotrányon, a vád alá vont főjegyzőn, a városszerte csak „unicumpálként” emlegetett alpolgármesteren, a családi parkolási büntetéseket töröltető, volt labdarúgó képviselőn át a SZEVIÉP ügyig, ám ennyiből is érzékelhető, hogy mi folyik Szegeden.

Botka regnálása alatt egyetlen sikernek az nevezhető, hogy permanens fesztiváljaival sikerült kocsmává züllesztenie az ország egyik legszebb főterét.

 Ezek alapján az olvasókra bízzuk Botka hitelességének megítélését, miként azt is, hogy valóban szüksége van-e erre a „szegedi modellre” az országnak.

 Ui.: Felmerül a kérdés: Vajon szándékosan állított-e Botka szinte teljesíthetetlen feltételeket (jelölt- és listaállítás, vétó, stb.) saját pártja számára, hogy durcás kisgyerek módjára visszavonulót fújhasson? Hiszen fél éves ámokfutása során eddig minden ajtó becsapódott előtte. Szerintünk a válasz: igen, ám pártja most már kénytelen-kelletlen mögé fog állni.

 Civil Városi Unió

 

 

0 Tovább

Szavak és valóság - Botka színre lép

Szavak és valóság

Botka László – miután önnön jelölésével mattolta saját pártját – megtartotta programbeszédét. Jól felépített, a Botkát közelről nem ismerők számára akár hatásosnak nevezhető beszéd volt. Ám a politikus pályájával tisztában lévők előtt ismét világossá vált: ez az ember nem tud kibújni a bőréből, a “cukormáz” alól előtünik igazi egyénisége.

Erős felütéssel azonnal eligazítja a világ két vezető hatalmát, amikor ezt mondja:

“2016 a brexitről, Putyinról és Trump győzelméről szólt. 2016 az elbizonytalanodás, a talajvesztés éve volt.

Önjelölt diktátoroké, akik kártevőként tekintenek  kritikusaikra, s ha tehetik, az írmagjukat is kipusztítják.”

Az emberben óhatatlanul is felmerül a kérdés: tisztában van-e Botka László saját helyével, súlyával, szerepével?

A beszéd további részében az Orbán-rendszer kemény kritikáját adja, ami egy ellenzéki vezető részéről egyrészt kötelező és rendben is lenne, ha Szegeden az elmúlt évtizedben az általa felmutatott elvek a legcsekélyebb mértékben is betartattak volna részéről.

Egy-két gyöngyszemet azért érdemes kiemelni Botka szónoklatából, nézzünk hát néhány citátumot:

“Nem tartozom azok közé a politikusok közé, akik elefántcsonttoronyból néznek le a tömegekre.”

Ezt a mondatát igazolhatják a szegediek ezrei, akik szinte nap, mint nap találkozhatnak protokollmentesen boltban, utcán sétlgatva, moziban, vagy bárhol szeretett polgármesterükkel, aki - mint azt nemrég a véletlenül épp a helyszínen tartózkodó fotós is tanúsíthatta – villamossal utazgat...

Ja, hogy ilyen embert Szegeden nem találni?

„Határozottan visszautasítom az Orbán-rendszer végtelenül igazságtalan és arrogáns politikáját”

Erről bővebben tudnának nyilatkozni azok a régi MSZP-sek, akiken átgázolva hatalomra jutott Botka László, a korábbi kiebrudalt szövetségesek, esetleg az LMP-s Tanács Eszter, vagy legutóbb DK-s Binszky József. Arroganciából Botka László minden bizonnyal országos csúcstartó, aki ebben kételkedik, annak javasoljuk egy-két szegedi közgyűlés közvetítését végignézni. Komoly leckét fog kapni…

„csak az állhat ki a választók elé hiteles programmal 2018-ban, aki levonta ezt a következtetést is az elmúlt több mint két és fél évtized, legfőképp pedig a 2002 és 2010 közötti baloldali-liberális kormányzás balfogásaiból.”

Vajon ebből a mondatból az derül-e ki, hogy Botka levonta a konzekvenciákat? És, ha igen, akkor miért többes szám harmadik személyben beszél azokról, akik hibáztak és háttérbe kell vonulniuk? Miért tesz úgy, mintha soha nem lett volna az MSZP egyik vezető politikusa az adott időszakban? És vajon hány alkalommal ment szembe szavazatával saját pártjának. Igazán hiteles magatartás…

„Ha az új baloldal kormányra kerül, első dolgunk lesz elindítani az egészségügy rendbetételét.”

Erről a Szegedet ismerőknek jó tapasztalataik lehetnek, hiszen Botka volt az, aki az összes szegedi egészségügyi intézményt átadta az egyetemnek, ledobva ezzel magáról és az önkormányzatról az ezzel járó felelősséget, majd pedig a kritikákat széttárt karral azzal hárította, hogy azok orvoslása nem tartozik az önkormányzat hatáskörébe.

„Minden demokrata szavazóra szükség van, de nem minden politikusra.

Azok, akik tehertételt jelentenek, akik már eljátszották az esélyüket és a szavazók bizalmát, vonuljanak hátra!“

Ezzel a mondattal maradéktalanul egyet kell értenünk, ám akkor másképp kellett volna zárnia beszédét. Valahogy így:

„Csókoltatok mindenkit Szegedről!“

P.S.: Felmerül a kérdés, hogy a néhány hónappal ezelőtt, a választmány éléről nagy többséggel leszavazott Botka (párttársai minden bizonnyal jól ismerik és talán ezért sem választották meg) hogyan kaphatta meg az MSZP teljes támogatását? Egy azonban bizonyosnak látszik: az MSZP Botka miniszterelnöki jelölésével nagy szolgálatot tett a FIDESZ-nek, hiszen az ellenzéki egység megteremtésére nála alkalmatlanabb jelöltet keresve sem találhatott volna.

3 Tovább

LMP - SZDSZ 2.0?

Az előző hetek egyik legfontosabb belpolitikai hírének számított az LMP parlamenti frakciójának megszűnése. A sokak által csak SZDSZ utódpártként aposztrofált LMP Bajnaiék ultimátumszerű ajánlatával olyan helyzetbe került, amely szinte feloldhatatlannak látszott. Vagy csatlakozik a Fideszt leváltani szándékozó Együtt 2014-hez, vagy pedig, frakcióját veszítve, szembenéz a pártszakadás tényével.

A Lehet Más a Politika kezdetektől fogva a rendszerváltás óta eltelt időszak és az abban szerepet vállaló politikai elit teljes kritikáját fogalmazta meg, mindeddig többé-kevésbé forrásokhoz jutnak, még egy esetleges vereség esetén is, vagy továbbra is megjelenítik a harmadik, pénz, stb.).

Magam, a cikk írójaként, semmilyen formában nem kötődöm az LMP-hez, mégis azt kell mondanom, hogy az LMP tagságának döntése példaértékű, sőt bizonyos szempontból a rendszerváltás óta eltelt idő egyik legfontosabb döntése. Miért mondom ezt? Azért, mert a magyar politikát ez ideig kizárólag a csoportérdekek, az egyéni boldogulás, a hatalom minden áron való megszerzése mozgatta. Először fordult elő, hogy egy párt tagsága ráerőltette akaratát saját vezetésére. Számos példát lehetne sorolni, amikor szépreményű pártok írták le magukat azért, mert vezetőik engedtek a „két nagy” csábításának, és egyéni ambícióik oltárán feláldozták saját tagságukat. Az LMP mostani döntése megmutathatja a magyar társadalomnak, hogy felül lehet emelkedni az önös érdekeken is. Nem állítom persze, hogy így is lesz, minden esetre a példa adott.

Ez a történet tulajdonképpen a túlélésről szól. Jávor, Szabó, Karácsony egyéni boldogulásáról, amely az új csapatban biztosítottnak látszik, és az LMP, mint politikai tényező túléléséről.

A kilépőkre nem kell túl sok szót vesztegetni, azt szokták mondani, hogy van az a pénz… Ennél fontosabb az LMP helyzete. Döntésével lehetősége nyílott arra, hogy végleg letörölje magáról az SZDSZ 2.0 bélyeget, amely sokkal inkább rásüthető az Együtt 2014 mozgalomra/pártra. (Elég csak a névsorra tekinteni: Bajnai, Draskovics, Magyar Bálint, Mécs, Schmuck, Kovács Kálmán, Szigetvári, Bárándy, Suchman utas politikát, ám ezzel bukják frakciójukat, és az ezzel együtt járó hátországot (irodák, munkahelyek, Bauer – a teljesség igénye nélkül. Szép és főként „hiteles” csapat!)

Az LMP tehát ilyen értelemben megtisztulva vághat neki a választásnak. Kérdés, hogy meg tudnak-e maradni egy esetleges kudarc után is, mert az ő idejük inkább 2018, mint 2014.konzekvensen, függetlenül az érintettek hovatartozásától. Minden bizonnyal ezért is tudott – nem kis meglepetésre – ilyen hirtelen parlamenti tényezővé válni. A lakosság józanabb része számára nyilvánvaló, hogy az elmúlt 25 év sikertelenségében mind a jobb, mind a baloldal komoly felelősséggel bír, ha nem is azonos mértékben. Ezért is alakulhatott ki a magyar társadalom többségében a politikai inaktivitás, mely a nem szavazók, a bizonytalanok óriási táborában nyilvánul meg. (Apropó jobb és bal: e két szó használata a magyar politikai életben teljesen értelmetlen. Csak a teljes politikai vaksággal megvert ember állíthatja az MSZP-ről, hogy baloldali volna, sokkal inkább a nemzetközi pénzvilág, a piac elvtelen kiszolgálója, liberális, – bár már ez a szó sem azt jelenti, mint eredetileg – globalizácós párt. Emellett a Fidesz számos intézkedése baloldali értékeket mutat, még akkor is, ha az intézkedések végrehajtásának módja erősen megkérdőjelezhető.)

Schifferéknek tehát két lehetőség között kellett dönteni: alapvető értékeiket feladva beállnak Bajnai mögé, ezzel nagy valószínűséggel biztosítják politikai túlélésüket, poziciókhoz,

Szomorú, hogy a szép reményekkel, civilként induló Szolidaritás és a Milla ugyanazt a szerepet játszotta el, mint az LMP-ből kilépők. Ahelyett, hogy a 25 év politikáját kritizálták volna, vezetőiknek fontosabb volt a 2014-es parlamentbe jutás. Talán ezért van az, hogy tagságuk száma komoly erőfeszítések ellenére sem gyarapszik.

 

0 Tovább

Követők

CVU